Ezt olvasta már?


Bemutatták Zsótér Sándor rendezését, a Bunbury-t

Oscar Wilde abszurdba hajló, a burleszk elemeit megelőlegező vígjátéka szemtelen bájjal, csillogó szellemességgel ironizál egy agyonszabályozott, önmagát túlélt, már csak külsőségeiben létező, képmutató társadalmon.

Ajánló a darab elé:

Jack Worthing, jómódban él vidéken, a közösség megbecsült tagja, egy fiatal lány gyámja. Algernon Moncriff londoni fiatalember a felsőbb körökből, mindig pénzzavarban. Mindketten unatkoznak ott, ahol vannak. Algernon kitalált egy vidéken élő, Bunbury nevű betegeskedő barátot, aki sűrűn a segítségére szorul. Jack pedig egy Ernst nevű elvetemült fiatalabb testvért Londonban, akit folyton meg kell menteni. Londonban ő Ernst, Algernon is így ismeri. Jack feleségül akarja venni, Algernon unokahúgát, Gwendolent. Algernon, Jack londoni tartózkodását kihasználva, meglátogatja Jack gyámleányát, Cecilyt, vidéki házukban, és Ernstnek adja ki magát. Váratlanul Gwendolen is megjelenik, aki semmit nem tud gyámságról, gyámleányról. Személycserék, bonyodalmak, félreértések Ki kicsoda? Ki kinek a micsodája vagy kicsodája? Ki kit, vagy mit szeret? Mi igaz? Mi nem?

 

Kritikus szemmel az előadásról:

Zsótér Sándor ezúttal se bízott semmit a véletlenre. A Bunbury német, Elfriede Jelinek által jegyzett változatát véve alapul Ungár Júlia, a rendező állandó munkatársa, a szombathelyi előadásnak is dramaturgja készítette el a darab magyar fordítását – amely olyan, mintha előbb hersegő, friss uborkába harapnánk, aztán meg édes muffint kínálna valaki. Oscar Wilde – és Elfriede Jelinek, és Ungár Júlia, és Zsótér Sándor – cirkuszi zsonglőrként mutatja meg, hogyan játszik egymással macska-egér játékot a valóság és a nyelv, hogyan hajlik el folyton egyik a másik elől; és végül hogyan ölelkeznek össze mégis. Elvégre egy vígjátékhoz kell a happy end. A színészek is zsonglőrként működnek: Bajomi Nagy György, Trokán Péter, Kiss Mari és Fekete Linda már megtapasztalta Szombathelyen, hogy milyen a Zsótér-iskola (Ibsen: Kísértetek), most Kenderes Csaba, Hartai Petra, Vlahovics Edit és Endrődy Krisztián csatlakozik hozzájuk. (vaol.hu)

Több felvonáson át, szinte pucéran még soha senkivel nem játszatták el Oscar Wilde komédiájában a gyámleányka szerepét, ez tuti. Zsótér Sándor belekavart Bunbury levesébe. Az első felvonás után még nagy bennem a kísértés, hogy Oscar Wilde abszurdba hajló fricskája helyett maradok inkább lent a WSSZ büféjében, ott Bömbörizek egy pezsgő társaságában tovább. Meg is fájdul a fejem, bár valószínű, ezért a közelgő melegfront a ludas. Még egy félidő, és már azon kapom magam, egészen ráhangolódtam ezekre a folyton a szerepükből kifelé beszélő, színes ruhás, hülyekalapos alakoskodókra.

A szombathelyi színház nem egy az egyben Oscar Wilde darabját hozta, Elfriede Jelinek német átiratában tálalja a világ talán egyik leghíresebb vígjátékát. Senki ne várjon vicces és sablonos jellem- és helyzetkomikumokat, ez nem az a fordítás. (A darab címében, azon túl, hogy „komoly az élet”, zárójelben azért ott maradt, hogy Bunbury.) A Nobel-díjas írónő (ha másért nem, a Zongoratanárnő című film miatt mindenki ismeri) beletesz egy-két csavart, ettől aztán az alapsztorit még jobban összekavarja. Ehhez jön még Zsótér Sándor sajátos színházi nyelvezete, és máris zavarban vagyunk, ki-kicsoda, miért és mit akar. (nyugat.hu)

 

Oscar Wilde:

Ernst (komoly) az élet (Bunbury)

Elfriede Jelinek német változata

Fordította: Ungár Júlia

– komédia három részben –

 

John Worthing/Bajomi Nagy György

Algernon Moncrieff/Kenderes Csaba

Pásztor Chasuble, a teológia doktora/Trokán Péter

Merriman, komornyik/Lane, inas/Endrődy Krisztián

Lady Bracknell/Kiss Mari

Dicséretes Gwendolen Fairfax/Hartai Petra

Cecily Cardew/Fekete Linda

Miss Prism, nevelőnő/Vlahovics Edit

 

Díszlettervező: Ambrus Mária

Jelmeztervező: Benedek Mari

Dramaturg: Ungár Júlia

Korrepetitor: Falusi Anikó

Kellékes: Pados Bernát

Súgó: Jenei Ágnes

Ügyelő: Bors Gyula

Rendezőasszisztens: M. Kapornaki Rita

Rendező: Zsótér Sándor

 

forrás: szinhaz.org







0
0

0
0
0
0